Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
A szád jutott eszembe, hogy mennyi mindent lehetne játszani vele. Vagy a bátor csontok a válladon.És aggódom, hogy érdekel-e mégTéged is az én vállam vagy a szám vajon.
Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb. Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.
Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.
Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt,Aki másért olyan szép, nem teérted,Hisz maholnap elfárad ifju térded,S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd:Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád...
Miért kell mindig magamban vándorolni,s imákat mondani valakiért...s miért kell csak mindig rólad álmodozni,ha nem szeretsz, miért? miért? miért?
Szeretlek. Bár te gúnyolsz, vádolszÉs szívemet is elítéled:Bevallom a rengetegnek,hogy egyedül csak érted élek.
A holdba néztem éjjel,de nem jött semmi fényjel,hogy szeretsz.A párnám sírva téptem,nem súgta a sötétben,hogy szeretsz.
Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése